Tea története, tea eredete, teázási szokások > Tea - wyw.hu

A teacserje Ázsiában honos, a belőle készült tea innen terjedt el az egész világon. A teázás története, termesztése, feldolgozása, osztályozása, teakészítés valamint a tea kultúrája. Teaszertartás, tealevéljóslás.

A tea (Camellia sinensis) a teafélék (Theaceae) családjának névadó nemzetsége. Természetes környezetben fatermetű növény, termesztett változatait cserjének nevelik (teacserje). Leveléből, esetleg más részeiből főzött ital az azonos nevű tea.

A szamovár egy orosz-török eredetű háztartási vízforraló eszköz. A teázáshoz a teafüvet (grúz, vagy indiai fekete teát) egy kisméretű ezüst, vagy porcelán kannába helyezik, majd felöntik lobogó vízzel. Ez a teasűrítmény oroszul a zavarka (заварка). Teázáskor először ebből, a szamovár tetején elhelyezett kis kannából öntenek egy-két ujjnyi teasűrítményt a fém pohártartóban elhelyezkedő üvegpohárba és ezt eresztik fel forróvízzel a szamovárból.

Csája, orosz szamovártea (Terebess Ázsia Lexikon). Az oroszok a teával 1638-ban ismerkedtek meg a mongolok révén. Ekkor járt Mongóliában Ubra kánnál Sztrakov orosz követ. A kor szokása szerint ajándékot vitt a kánnak, mégpedig cobolybőröket. A kán az általuk nagyra értékelt teából ajándékozott kettőszáz csomaggal a követnek.

A kínaiak a teát keserűen fogyasztották, néha gyömbérrel vagy csipet sóval ízesítve. Italukat az idegenek túlságosan keserűnek találták. Így vélekedett Ibn Wahab arab utazó is, aki 851-ben járt Kínában. Ő nemcsak a számára ismeretlen italra csodálkozott rá, hanem a finom porceláncsészékre is, amelyből azt itták.

Az angolok ötórai tea szertartása az 1840-es évekre nyúlik vissza, bár maga a teázási rituálé már jóval előbb meghódította Nagy-Britanniát. A teát, a nap bármely szakában szívesen felkínálták vendégeik számára, mégis a legfontosabb teázási időszak a délután öt órai lett, mivel ekkor csatlakoztak -az ebéd, majd szivarozás után- az urak a hölgyekhez. Ezek a szokások -melyek a 17. század második felében alakultak ki- voltak az alappillérei a későbbi angol teázási kultúrának.

A tea hazája Dél-Kína, Kambodzsa és India Asszam tartománya, nagy mennyiségben termesztenek teát még India más tartományaiban, Nepálban, Taiwanon, Srí Lankán, Indonéziában, Japánban, Kelet-Afrikában, Ausztráliában, Grúziában, Pakisztánban, Argentínában, Brazíliában és Peruban.

A tea az egyik legnépszerűbb ital Japánban és a hozzá kapcsolódó tea ceremónia egy nagyon fontos és különleges esemény. Ezt az időt szánják a pihenésre és az egyszerű dolgok szépségének élvezetére. A tea ceremóniáknak két típusa van – az egyik a Chanoyu, amit szoktak Matchának is hívni, a másik a Sencha.

A tea felfedezésével kapcsolatos mondák egészen a Három császárság mítikus időszakáig (i.e. 2852-2205) visznak vissza az időben. Ezzel szemben a teaivás gyakorlatával kapcsolatos írásbeli források csak jóval később, a Han-dinasztiából (i.e. 206- i.sz. 220) származnak. Ebben az időszakban orvosi alkalmazását említik, illetve írásos feljegyzések tanúskodnak az első szecsuáni teaületetvényekről.

A teacserje latin neve: Camellia Sinensis. Már e név is mutatja, hogy rokona az ismert Caméliának. Az utóbbi időben a vadon növő cserjék előfordulása szerint a teának négy fajtáját különböztetjük meg. 4, botanikailag egymással szoros rokonságban lévő fajtát különböztetünk meg, Sir George Watt nyomán,aki kimutatta,hogy ezek mind egy fajhoz tartoznak. Indiai, kambodzsai, kínai, quingmao teanövény.

A tea egy örökzöld cserje, melyet az ágak folyamatos visszavágásával, bokorszerűen tartottak a termesztők. A különféle teafajták a két ős teacserje, a thea sinesis és a thea assamica keresztezéséből alakultak ki. A teacserjék Kína déli tartományaiban, a Kínai-tengertől Tibetig húzódó sávban őshonosak. Az örökzöld teacserje külső megjelenésében a rózsabokorhoz hasonlít. Virága a csipkerózsára emlékeztet. A levelei miatt kezdték a cserjét termeszteni. Belőlük készült az illatos főzet, a tea.

A fontosabb teaültetvények bemutatása. India, Darjeeling, Assam, Nilgiri, Sri Lanka (Ceylon), Kenya, Indonézia, Kína, Nepál, Japán, Tajvan, Dél-Afrika.

A Tea Útja folyamatos gyakorlás és állandó átalakulás a magasabb szintű testi és szellemi élet felé. Türelem, nyugalom, készség a változásra és a harmóniára; ezek a Tea Útjának a legfontosabb kísérőelvei. A teafogyasztás hagyománya Kínában nagyon régi időkre tekint vissza, gyökerei visszanyúlnak egészen a kínai őstársadalomig. A legendák szerint a mitikus császárok korában fedezték fel a tealevelek használatát, felfedezését azonban több történelmi alakhoz is kapcsolják.

Mielőtt a csészénkbe kerülne...A tea eredete, teacserje, szüret és feldolgozás valamint a tea minősítése.

A japán teaházak története, részei, felépítése, teaszertartások.